Egyre kevesebb embernek kell egyre többet és többet termelnie. Ez már egy régóta tartó tendencia a múltból, amely a jövőben is folytatódni fog. Sőt, alapvető szükségletté válik. A gördülőcsapágy-ipar jelenlegi gyártási koncepciói magasan képzett személyzetet igényelnek, még akkor is, vagy különösen akkor, ha nagymértékben automatizáltak. Emberekre van szükség az üzemeltetéshez, a beállításhoz és az optimalizáláshoz.

De mi történik akkor, ha az emberek egyszerűen már nem állnak rendelkezésre?

Az egyik megfigyelés, amely a világ minden táján, különböző okokból kifolyólag, a munkaerőhiányra vonatkozik. Legyen szó a képzés hiányáról, a vállalatok közötti versenyről vagy egyszerűen egy egész generációról, amely nem akar hagyományos gyártási környezetben dolgozni, az eredmény ugyanaz.

Mivel ez a probléma nemcsak a csapágyipart érinti, hanem minden más iparágat és ágazatot is, az elmúlt években gyors fejlődési hullám indult meg. Az autonóm gyártás már régóta standard számos ipari ágazatban. A gördülőcsapágy-iparban azonban még mindig kevéssé vagy egyáltalán nem létezik. Itt kell felzárkóznia a gördülőcsapágy-alkatrészek gyártási környezetének ahhoz, hogy hosszú távon versenyképes maradjon.

Ennek oka eddig az iparág speciális követelményeiben keresendő. A nagyfokú rugalmasság, az alkatrészek sokfélesége, a kis tételméretek és -mennyiségek eddig hagyományos gyártási struktúrákat eredményeztek. Különösen az ipari csapágyak szegmensében. Bár az automatizálásba nagy összegeket fektettek, az automatizálás nem feltétlenül jelent autonómiát. Egyedi esetekben autonóm rendszereket is megvalósítottak, de ez általában nagyon összetett műszaki megoldásokhoz vezetett.

Ha egy kicsit messzebbre tekintünk az ipari környezetnél vagy az ipari gyártásnál, ez a megatrend még világosabbá válik. A logisztikai ágazat az autonóm elosztóközpontokkal jár az élen. Vagy nézzük a mezőgazdaságot, ahol már régóta fejlesztenek és használnak autonóm betakarítógépeket. Ugyanannak vagy még többnek az elérése kevesebb emberrel a közös nevező.


A megatrendre való következetes fejlesztés

Supfina Grieshaber évtizedek óta beszállítója és fejlesztési partnere a nemzetközi gördülőcsapágy-iparnak, és a múlt számos trendjének alakításában segédkezett. Ezért kézenfekvő volt, hogy a Supfina is felvállalja ezt a trendtémát. Egy gördülőcsapágygyűrű gyártási láncának feltérképezéséhez a szuperfinomítási folyamatot is önállóan kell feltérképezni. És éppen a szuperfinomításnak ebben a folyamatlépésében merülnek fel különleges akadályok a megvalósítás során. A Supfina kiindulópontja szintén a meglévő megoldások voltak, mint például a jól bevált RacePro és RaceFlex sorozat. Bár ezek nagyon rugalmasan használhatók és magas fokú automatizálással is rendelkeznek, ezeket a gépeket úgy tervezték, hogy az ember központi szerepet játsszon. A beállítási folyamatokat, a gyártási folyamatokat, például a szerszámcseréket és a vezérlőrendszerrel való interakciót a kezelő számára optimalizálták.

Ezek a gépek illeszkednek a mai termelési struktúrába, de nem felelnek meg az autonóm megközelítés követelményeinek.

A Supfina Race Modular sorozat ezért újdonságként került a portfólióba. Ezt a rendszermegoldást ügyfeleinkkel nagyon szoros együttműködésben, szisztematikusan fejlesztettük ki az autonóm és személyzet nélküli működéshez. Minden kulcsfontosságú gyártási folyamat automatizált. A tételcsere vagy a mechanikus beállítási folyamat, a gyártás közbeni szerszám- vagy befejező kőcsere és a klasszikus alkatrészkezelés a nap 24 órájában, kezelő nélkül leképezhető. A sorozat már nevében is tükrözi moduláris felépítését, amely a funkciók széles skálájának leképezését teszi lehetővé. Ez pedig a különböző típusú gördülőcsapágyakkal kapcsolatos változatos folyamatkövetelményeknek felel meg. A konfiguráció olyan csapágykialakításokhoz igazítható, mint például a hengeres görgőscsapágyak, kúpos görgőscsapágyak, gömbcsapágyak vagy golyóscsapágyak, és bármikor jövőbiztosan bővíthető.

A fent említett funkciók műszaki szempontból történő megvalósítása érdekében a gép olyan funkciókkal van felszerelve, amelyek a gyakorlatban lehetővé teszik az egész folyamatot. Az olyan gépelemek, mint a munkadarabhajtás, a tömbtartó, a központosító rendszer és a munkadarab-kezelés automatikusan működtetett interfészekkel vannak kialakítva. Ezek és a kapcsolódó elemek egy 6 tengelyes robot segítségével kivehetők a gépből és visszahelyezhetők a gépbe. A robot tehát központi szerepet játszik a megvalósításban. A robot önmagában azonban nem elég. Csak a robot és a megmunkálógép egyetlen egységbe történő összevonásával lehet megvalósítható megoldást létrehozni.

Végül, de nem utolsósorban a teljes adatkommunikáció is döntő szerepet játszik. Ha nincs olyan kezelő, aki a vezérlőn be tudja adni a munkadarabot és a feldolgozási adatokat, akkor ezeket az adatokat interfészeken keresztül kell továbbítani az informatikai infrastruktúrába.


A jelentőség messze túlmutat a Superfinish-en

Egy ilyen rendszer felhasználója számára azonban a Superfinish gép nem tekinthető elszigetelten. A végső megmunkálási lépést végző gép és a teljes gyártósor vagy -cella közötti kölcsönhatás döntő fontosságú. Továbbá az üzemeltetési és logisztikai folyamatokat is be kell vonni egy ilyen gyártási struktúra tervezésébe. Az, hogy a munkadarabok és a szerszámok hogyan állnak a rendszer rendelkezésére, csak néhány példa a kulcsfontosságú kérdésekre, amelyek túlmutatnak magán a gépen.

Mindezen témákat mai szemszögből nézve a rendkívül rugalmas és autonóm gördülőcsapágy-gyártás nagyon nagy ugrásnak tűnik a jövőbe. Egyesek számára ez az ugrás túl nagynak tűnik. Néhány vállalat azonban már megtette ezt az óriási ugrást a jövőbe, és a Supfina Race Modular sorozat első gépeit már leszállították.

Összefoglalva, marad az a megállapítás, hogy a gördülőcsapágy-iparban végbemenő változás alakítása egy egész iparág elkötelezettségét igényli, beleértve a kapcsolódó gépgyártási ágazatot is.